Francis Ngannou vs. Jon Jones, An Illusion

Francis Ngannou ismét Jon Jonesról beszél, de ezúttal hidegebb a hangnem, mint a régi fantasy-fight zümmögés, amely korábban a nevüket követte.

Ngannou azt mondja, hogy a küzdelem soha nem volt ott. Nem úgy, ahogy a rajongók gondolták. Nem úgy, ahogy a sportág évekig eladta magának. Az ő verziójában a mérkőzés hasznosabb volt tőkeáttételként, mint tényleges tervként, valami, ami az emberek körülötte van UFC rámutathat, beszélhet róla és kitarthat a tárgyalások során anélkül, hogy valóban a célba tolja.

Ez keményen landol, mert ez nem valami véletlenszerű álomharc-rajongó volt, akit a levegőből találtak ki. Hosszú ideig Jones Ngannou ellen úgy érezte magát, mint a nehézsúlyú küzdelem. Két bajnok, két hatalmas személyiség, két teljesen különböző veszély. Olyan sokáig ült a divízió felett, hogy az emberek befejezetlen történelemként kezdték kezelni. Most Ngannou alapvetően azt mondja, hogy a történelem soha nem úgy alakult, ahogy a közvélemény gondolta.

Ngannou szerint a legnagyobb nehézsúlyú küzdelem soha nem jutott túl a beszédszakaszon

Az ő oldaláról a frusztráció nyilvánvaló Nem úgy beszél, mint egy ember, aki egy rossz hét vagy egy megszakadt tárgyalási kör miatt kis híján lemaradt egy üzletről. Úgy hangzik, mint aki úgy gondolja, hogy a küzdelem mindig vonzóbb volt főcímként, mint szerződésként. Ez egy egészen más vád. Ez azt jelenti, hogy a sportág legnagyobb nehézsúlyú üzlete éveket tölthetett zajjal anélkül, hogy valaha is valódi prioritássá vált volna azok számára, akik ezt megvalósíthatták volna.

És őszintén, ez illik ahhoz, ahogy az egész mindig érzett A beszéd hatalmas volt A konkrétumok mindig ködösek voltak Az egyik oldal beszélni fog Aztán a másik oldal válaszolt Dana White mérlegelne Jones posztolna Ngannou válaszolna A rajongók elkezdtek idővonalakat építeni a fejükben De minél közelebb került a beszélgetés a tényleges feltételekhez, annál kevésbé tűnt szilárdnak Mindig volt hőség a mérkőzés körül, de soha nem olyan mozgás, amely közelinek érzi a harcot.

Ami ezt a történetet forrón tartja, az az, hogy hány évet öntöttek bele abba az ötletbe Az emberek nem csak azért akarták látni Jones és Ngannou harcát, mert mindketten híresek voltak, hanem azért akarták, mert a meccs valójában jelentett valamit Jones hozta a zsenialitást, az irányítást, az elit harcosok csúnya megoldásának képességét Ngannou olyan erőt hozott, amely egy egész tervet egyetlen tiszta ütéssel lezárhat. Olyan érzés volt, mint a ritka nehézsúlyú küzdelem, ahol a stílusok ugyanolyan érdekesek voltak, mint a nevek.

Ezért most Ngannou szavai csípnek Nem csak azt mondja, hogy a küzdelem kudarcot vallott. Azt mondja, hogy talán soha nem épült meg őszintén. A rajongók számára ez a legrosszabb változata egy kihagyott szuperharcnak. Élhetsz úgy, hogy az üzlet összeomlik, ha mindkét fél valóban megpróbált eljutni oda. Sokkal nehezebb lenyelni, ha az egyik harcos úgy gondolja, hogy az egész többnyire zajként volt hasznos.

• Ngannou szerint a Jon Jones-harcról többet beszéltek, mint amennyit ténylegesen folytattak.
• Úgy véli, ez szolgálta a UFC jobb tőkeáttételként, mint valódi foglalásként.
• A megjegyzések újra megnyitják a modern nehézsúlyú korszak egyik legnagyobb „mi lenne, ha” harcát.
• A történet azért kapja a figyelmet, mert a rajongók soha nem szűntek meg törődni ezzel a meccsel.

Az időzítésben is van valami árulkodó A nehézsúly még mindig egy divízió, ami nagy neveken és nagyobb lehetőségeken él, és Jones szinte minden nagyobb fantasy beszélgetéshez kötődik, akár aktív a közepén, akár nem. Ngannou tudja ezt. Azt is tudja, hogy Jones említése még mindig máshogy üti meg a sportot, mint szinte bárki más. De ez nem ugratásnak hangzott. Úgy hangzott, mint egy férfi, aki visszatekint az évek zajára, és úgy döntött, már nem lát okot arra, hogy megvédje a körülötte lévő mítoszt.

Ettől az egész történet kevésbé romantikusnak és ismerősebbnek tűnik. Az MMA-nak mindig is voltak ezek a harcok, amelyek örökké a címlapokon élnek, és soha nem jutnak el egészen a ketrecbe. Néha időzítés. Néha pénz. Néha ego. Néha a felelősök egyszerűen több értéket kapnak a lehetőségből, mint a valóság. Ngannou egyenesen az utolsó verzióra mutat, és nehéz figyelmen kívül hagyni, mert oly sok rajongó már sejtett valami közelit.

Jon Jones kontra Francis Ngannounak el kellett volna döntenie valamit a nehézsúlyú divízióról, a nagyságról, a veszélyről, hogy melyik bajnok birtokolhatja igazán a korszakot. Ehelyett egyike lett azoknak a harcoknak, amelyekről az emberek még mindig vitatkoznak anélkül, hogy választ kaptak volna. Most Ngannou azt mondja, talán soha nem is lesz ilyen.

Ezért ez az idézet folyamatosan mozog. Találja el a UFC, eltalálja Jonest, eltalálja a párkeresés üzleti oldalát, és eltalálja a sportág egyik legnagyobb megválaszolatlan kérdését az elmúlt években A rajongók el tudnak fogadni egy kihagyott küzdelmet Sokkal többet küzdenek azzal a gondolattal, hogy egész idő alatt egy délibábot kergettek.